Alapítványunk meghívót kapott Mikóházára, egy vadkolbásztöltő – fesztiválra.

A meghívást örömmel fogadtuk és afféle baráti, tanulmányi kirándulást tettünk Mikóházán. A 11 fős csapatunk, SM betegek és önkéntesek vegyesen, december 6-tól a fesztivál résztvevőinek tagjai voltak.

Mikóháza – “Csodálatos falucska, valahol a Zemplénben, amelyet végtelenül vendégszerető emberek laknak. Töltődik a kolbász, rotyog a káposzta, folyik a pálinka . Egyszer csak megjelenik Bunyós Pityu – “a többi néma csend” …”

A képeken látható, hogyan készül a kulcsi csapat vadkolbásza. Több, mint 30 csapat nevezett a VIII. Vadkolbásztöltő Fesztivál versenyére ahol mi 5. helyezést értünk el!
Szép volt, jó volt, vidám volt és csak néhányan tudhatjuk, mit is jelent Mikóházán a “Hogy vagy?”

Jobbra a zsűri látható munka közben. Lentebb a díj-átadás, búcsúzó a házigazdától és a búcsúvacsora.

A téli időszaknak állandó hagyománya – a vidéki élet egyik jellegzetessége – a disznóvágás – a vele járó élmények, vidámságok, a hurka, kolbász töltése. Sok mende-monda került már papírra eme ünnepi eseményről, egyet itt most elmesélünk.

Jégvirágos ablakon hajnali fények, ilyenkor a böllérek izgalomban égnek.
Hatalmas a sertés, csattog a foga, ettől lett magasabb a gazda hőfoka.
Bátorításképpen lecsúszik pár feles, következő kérdés: – Hol egy kés, de hegyes?
Maligán a fejben, szúrókés a zsebben, elindul a böllér, a szeme sem rebben.
Megtorpan egy kissé, jól szemügyre veszi, majd gondosan a kést az asztalra teszi.
Üveg után nyúl, majd tölt még egy párat, s bölcsen azt mondja, nőhet még az állat.
Lerúgja a csizmáját, hallod-e, te Anyjuk, azt hiszem, a vágást karácsonyra hagyjuk.
Beledől az ágyba, ez volt minden vágya, ezt a fontos döntést a sertés sem bánja!

A fesztivál műsorához tartozott a következő képeken látható Sátoraljaújhelyi tánccsoport és Ercsiből a Zorica táncegyüttes bemutatója:

Lelkünkben szép emlékekkel, szívünkben meleg szeretettel tértünk haza a kirándulásról.